A videózés alapjai 4: Szín és Video (Color and Video)

White Balancing – Fehéregyensúly:

Ahhoz, hogy megérthessük a videó színeit, az elejéről kell kezdenünk a történetet. Amikor valamilyen színt jelenítünk meg, akkor különböző színek „összeadásával” hozzuk létre a kívánt színt (Illetve más színpalettán a színek egymásból való kivonásával). A fehér, fekete és szürke árnyalatai a piros, kék és zöld színek azonos arányú keveréséből állíthatók elő. Az ezektől eltérő színeket a piros, kék és zöld színek különböző arányú keverésével állíthatjuk elő. Ha például a pirosat és a zöldet kombináljuk (azonos aránnyal) akkor sárgát kapunk, a kék és zöld színek keverésével cián színt, a fehér pedig a piros, kék és zöld keverésével állítható elő. Képzeljük el, hogy van 3 színes lámpánk, de a kék színűben egy kicsit gyenge az elem. Tehát így mondjuk lesz 100% piros és zöld színem, de csak 50%-os lesz a kék szín erőssége. Így azonban nem kapok tiszta fehér színt, mivel a piros, kék és zöld színek aránya nem egyenlő. Ezért a fehér helyett inkább narancs-arany színt kapunk. Azonban amikor én egy felvételt akarok készíteni, fehér színt szeretnék látni, nem pedig narancssárgát. Ekkor alkalmazhatjuk a fehéregyensúlyt a kameránkon. Például valamilyen matt felületre irányítjuk a kamerát - mondjuk egy darab fehér papírra - és a kamera megméri, hogy a visszaverődő fényben milyen mértékűek a piros, kék és zöld színek. Ha az értékeik megegyeznek, akkor tökéletes, pont fehér lesz a papírunk. Ha az előző példánkat nézzük, akkor a fehér papírról 100%-os piros és zöld érték verődik vissza, de a kék csak 50%-os. Amikor megnyomjuk a „white balance” gombot a kamerán, akkor a kamera érzékeli, hogy a kék szín értékei nem egyeznek meg a piros és zöld értékekkel, ezért a kék színt felerősíti, hogy a végső kék szín erőssége a lehető legpontosabban megegyezzen a többi szín értékeivel, így a fehér papír tényleg fehérnek látszik a felvételünkön, hiszen a három fő szín erőssége (közel) megegyező. Ha a fehéregyensúly beállítást elmulasztottuk, akkor a képünk ebben a narancssárgás fényben fog tündökölni és a vágóprogramunkban kell a színkorrekciót elvégezni, ami rengeteg plusz munkával járhat.

Color Spaces – Színpaletták:

A színpaletták leírják a különböző eljárások színtartományait, legyen az videó, festmény, vagy bármi más. Ezekből rengeteg fajta létezik, itt most ötöt említünk meg. Az RGB, amely elsősorban a számítógép megjelenítőinél használatos, a RED, GREEN, BLUE, azaz a már említett piros, kék, zöld színeken alapul. A CMYK: Cyan, Magenta, Yellow, Black; azaz cián, bíborvörös, sárga és fekete színekre alapaszik; nyomtatáshoz használatos, ezen belül is a tintasugaras és nyomdai nyomtatáshoz. A HSV, Hue, Saturation, Value; vagyis színárnyalat, telítettség és érték; gyakori a számítógépes grafikáknál. YUV a hagyományos színpaletta az analóg videó színeihez, ami a fekete-fehér és egyéb színinformációkat egyetlen kábellel továbbítja. A Y’CrCb sokkal pontosabb, digitális színinformációkat tartalmaz. A YUV és Y’CrCb-nél is a fekete-fehér információk az Y értékben találhatók, míg a szín információk az UV és Cr, Cb értékekben.

Tehát a számítógépünk RGB-t, míg a digitális videó főképp Y’CrCb color space-t használ.

Scope Audio – Hogyan olvassuk le a radarernyőket?

A scope-ok, avagy radarernyők leolvasását a Sony Vegas programon keresztül mutatom be. Természetesen vannak más programok is, amelyeknek vannak hasonló funkciói. Négy féle radarernyő látható itt. A Histogram, az RGB Parade, a Waveform monitor és a Vectorcsope.

Kezdjük, mondjuk a Histogrammal. Ez egyeseknek ismerős lehet a PhotoShop-ból.  A histogram a bal oldalt ábrázolja a sötétebb pixeleket, egészen a feketéig; a jobb oldalon pedig a fehér pixelek találhatók, míg a szürke összes árnyalata középen helyezkedik el. Ez a radarernyő ugyan a Photoshopban nagyon hasznos, ám a videónál túl sok hasznát sajnos nem vesszük, a többi scope sokkal több és lényegesebb informácit közöl. 

A waveform, vagyis a hullámforma, mindent elárul nekünk a fekete-fehér szintekről és a szürke minden árnyalatáról egy adott képen belül. Ráadásul nagyon jól visszaadja a tényleges képet, hiszen a képen lévő egyes világosabb, illetve sötétebb részek nagyon jól azonosíthatók. Ezen a képen például középen világosabb színek vannak, akkor a waveform monitoron is középen ez megmutatkozik, magasabb szinten lesznek a pixelek; míg, ha a kép jobb oldalán egy sötétebb rész van, akkor a scope-on jól látható, hogy a jobb szélen a pixelek alacsonyabb szinten, közel a feketéhez helyezkednek el. Tehát a scope képe balról-jobbra nézve megfelel az előnézetben látott képnek, míg az alsó fele a sötét-fekete pixelek, a középső része a közepesen világos, a felső része a világos-fehér pixeleket ábrázolja. Azonban a képet ez alapján nem ismerhetjük fel, hiszen csak kis fehér pontokat látunk, különböző magasságokban. De ez a radarernyő nem is erre szolgál. Ez a scope egy vizsgálóeszköz, amivel megnézhetjük a fekete-fehér színek a megfelelő szinteken vannak-e, beleértve a szürke-árnyalatokat is. Egy balról-jobbra, egyre jobban világosodó képen nagyon jól megfigyelhető, hogy a scope bal alsó részén helyezkednek el a sötét, míg a jobb felső részen a nagyon világos pixelek; emellett nagyon jól láthatók az átmenetek is. Amikor digitálisan dolgozunk, az összes fekete 0 értéket kap. Az analóg videónál, különösen az NTSC-nél általában 7.5-ös szintre állítjuk. Tehát minden fekete nulla szintre kerül, mikor digitális videóvá konvertáljuk, legyen PAL vagy NTCS; ez a konvertálás velejárója. Mikor miniDV-t veszünk át számítógépre, akkor a fehér szint akár 109%-ig is felmehet. Ez az úgynevezett szuperfehér. Tehát erről a radarernyőről leolvashatjuk, hogy milyen értékre vannak beállítva a fekete, közép-szürke és fehér szintjeink. Illetve, segítségével ellenőrizhetjük, hogy ezek a formátumnak megfelelő biztonságos határértéken belül vannak-e. Ez ugye miniDV-nél a feketétől a szuperfehérig terjed; Ha egy közvetítésről van szó, ami valószínűleg Beta SP, vagy DigiBeta, akkor pedig a fekete maradjon fekete, a közép-szürke is a középső sávban mutat jól és a fehér sem mehet 100% fölé.

Most, hogy megtudtuk, hogy a Waveform minden fontos információt tartalmaz a fekete-fehér szintekről és a szürkeárnyalatokról, nézzük meg az RGB Parade-ot. Az első, ami szembetűnik, hogy három különböző szín oszlopát látjuk. Ezeken láthatók a luminance értékek a fekete-fehér, szürkeárnyalat szinteknél a piros, kék és zöld színekre vonatkoztatva. Ha például van egy képünk, amin az uralkodó szín az arany vagy a sárga (például egy kép a naplementéről), akkor a piros elég uralkodó szín lesz, míg a kék legfeljebb közepes értékig megy. Ez szorosan összekapcsolódik a fehéregyensúlynál említettekkel. A tiszta fehér szín az egyenlő arányú piros, kék és zöld szín; itt azonban kékből kevesebb van, pirosból több, így könnyen megkapjuk ezt a narancsos színt. Azonban az RGB Parade-ot is többnyire csak különleges esetekben használjuk.

A leghasználhatóbb radarernyő, a Waveform mellett, a Vectorscope. A Vectorscope mindent elmond nekünk a színekről, amit tudnunk kell, azonban a fekete-fehér szintekről semmit. Tulajdonképpen a szürke minden árnyalata egy kis pont a Vectorscope közepén. A többi szín sugarasan helyezkedik el a középponttól kifelé. Minnél távolabb van a középponttól, annál telítettebb a szín. A scope-on 6 kis négyzetet láthatunk: piros, magenta, kék, cián, zöld, sárga. A pontok, amelyek a kis dobozok felé tartanak, az adott árnyalatba esnek. Az ellentétes színek egymással szemben helyezkednek el. A piros ellentéte a cián, a zöldé a magenta, a kéké a sárga. De akkor mire is jó pontosan a Vectorscope? Pontosan megtudhatjuk, hogy milyen színek vannak az adott képen és hogy a színek megfelelnek-e adás sugárzásához. Ha egy vonalat húzunk az egyes dobozokhoz és a vonal által leírt köríven belül vannak az adott színhez tartozó pontok, akkor a videónk színei megfelelnek a közvetítéshez. A waveform-al ugyanezt az ellenőrzést végezhetjük el a fehér színre vonatkozóan.

Color Bars - Színsávok:

Ezek a színsávok. Ezeket arra használhatjuk, hogy leellenőrizhessük, hogy egy kazettára rögzített és visszajátszott színinformációk megegyeznek-e. Azaz, hogy lejátszáskor azokat a színeket kapjuk-e vissza, amiket felvettünk a kazettára. A radarernyők használatáról tanultakkal már sokkal több jelentése van ezeknek a „csíkoknak”. De nézzük meg pontosan mit is tudunk kezdeni velük. A különböző szerkesztőprogramok mind máshogy képezik le ezeket a színsávokat, ezért ebbe nem megyünk bele, inkább az alkalmazásukat vesézzük ki. Az NTSC és PAL színsávokkal ellenőrizhetjük, hogy a fehér szint fehérre, a fekete szint feketére, valamint az összes többi szín a megfelelő értékre van-e beállítva.

A felső rész a fő-színskála, ezen állíthatjuk be a fekete szinteket, a középső rész a radarernyő kalibrálásában segít. Először nézzük meg a waveform monitoron. A sávok mindegyike balról-jobbra haladva megtalálható a radarernyőn, és ezekre a zöld csíkokra esnek. Megfigyelhetjük a különbséget a 7.5%-os feketétől egészen 75%-ig. 

A vectorscope-on megfigyelhetjük, hogy a 6 fő szín mindegyike a saját színjét jelző kis négyzetben található. Tehát a piros a pirosban, a kék a kékben, stb. De van itt 2db kék szín. Az egyik kicsit közelebb áll a bíborvöröshöz, a másik a ciánhoz. Szóval, ezek nem egyeznek meg. Az összes fehér szín pedig egy pontként jelenik meg a scope középpontjában.

Amennyiben tisztán digitálisan dolgozunk, például DV formátummal, akkor a színsávokkal nem tudunk beállításokat végezni, mivel digitális adatátvitel megy végbe a kazettára, illetve a kazettáról. Azonban, ha analóg formátummal dolgozunk, mint például a VHS, BetaSP, esetleg valamilyen korábbi kazettaformátum. Ugye, azt mondtuk, hogy az igazi célja ezeknek a színsávoknak az, hogy beállíthassuk, bekalibrálhassuk a monitorunkat. Ez sajnos az „olcsóbb”, gyengébb minőségű videó-monitorokon és TV-ken nem lehetséges. Azonban, a profibb monitorokon -100ezer Ft vagy afölöttiek – már alkalmasak erre is. Ha a monitorunk elején lévő gombokra pillantunk, és van köztük egy „blue only” vagyis „csak kék” gomb, akkor az egy kalibrálható monitor. Ha ezt megnyomjuk, akkor a piros és zöld színt nem bocsátja ki a monitor, csak a kék látszódik.

Így egyes sávok eltűnnek, mások tisztán kéknek látszódnak és létrejön egy vonal a színsávok találkozásánál. A kalibrálás során a lényeg, hogy ez a kis vékony csík, amely a két szín átmenetének árnyalataiból jön létre, eltűnjön; és a kék szín teljesen homogénnek tűnjön ezen chroma szakaszok fölött és alatt. Ha ezt sikerült beállítani, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a monitorunkon pontosan azokat a színeket látjuk, amiket a számítógépről játszunk le.

Emellett be kell állítanunk a fényerősség szinteket is. Szóval, minden homogén fekete, leszámítva egy vonalat, ami egy kissé világosabb a többi feketétől. Gyakran előfordul, hogy a fekete szín túlságosan is „tömören” érkezik, így megeshet, hogy ez ugyanolyan fekete, mint a többi. Vagy épp ellenkezőleg! Ezek a feketék mind más színűekké válnak.